Antalya a Török Riviéra Gyöngyszeme
Ismertető:
Kikapcsolódás:
Látnivalók:
Pamphülia
Pamphülia, mielőtt Pamphylia néven római provincia lett, korábban az ókori Közel-Kelet egy régiójaként volt ismert. A terület keskeny földcsík, amely a Földközi-tengertől a Toros-hegységig nyúlt, északi határa pedig Piszidia volt. A pamphüliaiak és a piszidiaiak egyazon néphez tartoztak, az előbbiek azonban fejlettebb civilizációt alakíthattak ki a betelepülő görög gyarmatosok segítségével, termékenyebb földjeiknek köszönhetően. A korai pamphüliaiaknak, mint a lükiaiaknak, saját irásuk volt, részben görög, részben ázsiai, amelyet néhány márvány- és érmefelirat őrzött meg.
Az első említések szerint Pamphülia azok közt a területek közt volt, amiket leigázott lüd Mermnad dinasztia, utána Perzsia, majd Makedónia fennhatósága alá kerültek. Miután Róma Kr. e. 190-ben legyőzte III. Antiokhoszt, Eumenész pergamoni király vette birtokába, de a nép később kalózkodásba fogott Piszidia és Kilikia oldalán, sőt Szidé a régió fő rabszolgapiacává vált. Egy időre Pamphylia Amüntasz, Galatia királyának uralma alá került, de az ő halála után római provinciává lett, a pamphüliaiak pedig hellenizálódtak. Perga, Aszpendosz és Szidé maradványai egy nagy kultúra emlékeit őrzik.
Perga
|
Ősi város, a valamikori Pamphylia régió központja, ma romváros Törökország délnyugati partvidékén, mai nve: Perge. A Kr. e. 12. században görög bevándorlók özönlöttek Anatólia északi részéből a Földközi-tenger partvidékére. Sokan közülük a mai Antalya várostól keletre telepedtek le azon a területen, amely ezután Pamphylia ("a törzsek földje") néven vált ismertté. Négy nagy város fejlődött ki a régióban: Perga, Sillyon, Aspendos és Side. Pergát Kr. e. 1000 körül alapították, majdnem húsz kilométernyire a tengertől, hogy a partokat rettegésben tartó kalózok ne érhessék el. |
|
Kr. e. 546-ban a perzsák hódították meg a régiót. Kr. e. 333-ban Nagy Sándor hadseregét fogadta falai közé Perga. Később a Szeleukidák uralma alá került. Ekkor élt Perga legnevesebb fia, a matematikus Apollóniosz (Kr. e. 262 – Kr. e. 190), Arkhimédész tanítványa. A Római Köztársaság Kr. e. 188-ban hajtotta uralma alá a területet. A ma is látható romok többsége a római uralom időszakából származik. Róma összeomlása után a várost elhagyták. A szeldzsuk törökök ugyan újra használatba vették, de fokozatosan ismét elhagyottá vált. Ma régészeti feltárások helyszine és turistacélpont.
Pergát meglátogatta Pál apostol is, Szent Barnabás társaságában – erről az Apostolok cselekedetei könyv tesz említést a Bibliában – első missziós útjuk során, mielőtt Attalia városba (a mai Antalya) utaztak volna.
Side
|
Sidét egy ókori görög törzs az aiolok alapították, nevének jelentése egyes források szerint „gránátalma”, mely a Sidében vert pénzérméken is látható. Más források szerint Danaosz (akit a törökök Tauros néven ismernek) egyik leányáról, Szidáról (Sida) kapta a nevét. A Nagy Sándort követő két évszázadban a város nagyrészt szeleukida kézen volt, időnként az egyiptomi Ptolemaida dinasztia uralta. Side fénykorát az i. e. 2. és i. sz. 3. század között élte, amikor gyümölcsöző kapcsolatot ápolt a Római Birodalommal. Ekkor épült a város számos meghatározó épülete. |
|
A Kr. u. 4. századtól kezdve fokozatosan veszített jelentőségéből, földrengések rázták meg, tűzvész pusztította, arabok fosztogatták, végül a 10. századra teljesen elhagyatottá vált. A 12. századból származó arab feljegyzések szellemvárosként említik. 1895-ben Kréta szigetéről érkeztek ide törökök, újra benépesítve és újjáépítve a várost.
