A török konyhaművészet jól ismert Európában. A török konyhát jelentősen befolyásolta az Oszmán Birodalom sokszínűsége. Az oszmán konyhaművészet egyesítette a birodalom területén élő népek ételeit és elkészítési módszereit. A legnagyobb befolyást a görög és közel-keleti konyha gyakorolt rá, de keveredtek benne az ősi, közép-ázsiai török hagyományok is.
A török konyha jellegzetes sokoldalúsága szemet gyönyörködtető látványával, formavilágával, az étkezések ünnepélyes atmoszférájával, egész életen át tartó gasztronómiai élményt jelent. A hagyományos ételek elkészítési módjának öröksége a modern nagyvárosi konyhák lüktetésével keveredve, tökéletes ízharmóniát alkotva, kiváló fűszerezés alkalmazásával egy sajátos kultúra kialakulásához vezetett. Mindez részben az ország rendkívül előnyös földrajzi helyzetéből fakad. Konyhájuk kitűnő ízvilágát az országot érintő tengerek kínálta halfajtákon és az egymást váltó pompás gabonaföldeken, gyümölcsligeteken, zöldségveteményeken kívül az időjárás és a mediterrán klíma biztosítja.
A szultán palotájának konyhakülönlegességei egy hegyi városkából, Boluból származnak, amely még mindig a konyhaművészet fellegvára. Étkezési kultúrájuk másik központja, mely egyben fő turisztikai látványosság is: Isztambul. Az ételek pikáns ízesítését a fűszernövények sokasága - kapor, bors, petrezselyem, gyömbér, fokhagyma, bazsalikom, köménymag, pirospaprika -, az olívabogyó és -olaj, valamint a citromlé teszi még élvezetesebbé. A török konyha titka kétségtelenül az alapanyagok változatosságának és az ízek harmóniájának köszönhető.
A fehér kenyér alapja ott is a búzaliszt (''beyaz ekmek``), mint nálunk, de számos tésztakülönlegességük ismert, mint például a ''pide'' (lepénykenyér), a ''simit'' (szezámmal gazdagon szórt rudacskák), a ''manti'' (Ravioli), vagy a ''yufka'' (levelestészta). Ezeket előszeretettel töltik meg sajttal, hús-, hal- vagy zöldségfélékkel. A kenyér mellett a főételek gyakori ''kiegészítője'' a ''pilav'' (mely kissé lazább és magokkal teli tésztából készül), néhány búzadarából készült ételkülönlegesség, illetve a rizs.
A ''Kebab'' a húsból készült jellegzetes török fogások gyűjtőneve. Az igazi, eredeti Kebab fokhagymával, hagymával, paradicsommal, zöldpaprikával ízesített, kockákra vágott bárányhús, vagy birkahús. Mindezt nyársra fűzik, és grillezve tálalják.
Az ''Izgara'' vegyes tál, mely grillen sütött báránykotlettből, májból, vesevelőből, borjú- és szarvasmarhahús-kockákból áll.
A ''manti'' hússal töltött tésztából készült táska.
Egy másik érdekesség a függőleges nyárson lassan piruló, egymásra rétegezett hússzeletek sokasága. Ez az étel garantáltan friss és ízletes, mert mindig a legkülső (azaz a legjobban átsült, legpirultabb) rétegét szelik le, melyhez különféle péksüteményfajtákat, illetve friss zöldsalátát, zöldborsósalátát, hagymát, paradicsomtálat szervíroznak. A külföldi látogatót szinte elkábítják a sütött, illetve párolt bárány- és birkahús-kü- lönlegességek.
A legtöbbször olívaolajban kisütött zöldségek mellé fokhagymamártást, vagy paradicsomszószt készítenek. A ''Dolma'' töltött zöldségfélék gyűjtőneve, ahol a töltelék alapanyaga lehet rizs- vagy húsféleség. A ''rizsdolmák'' általában olívaolajjal és fűszernövényekkel készülnek és hidegen kerülnek az asztalra, a hússal töltötteket meleg főételként fogyasztják. A török konyha egyik alapélelmiszere a padlizsán, melyet darált húsból, paradicsomból, hagymából készült keverékkel töltenek meg és így sütnek ki. Számos jellegzetes zöldségételük darabolt uborkából, hagymából, paradicsomból készül, felkockázott juh- / kecskesajttal gazdagítva.
A Fekete-, a Márvány- és az Égeitenger közvetlen szomszédságának köszönhetően Törökország a tenger gyümölcseinek paradicsoma. A makrélából, garnélarákokból, tintahalkarikákból készült nyársakat hagymával, paradicsommal kiegészítve, citrommal, zöldborsóval teszik pikáns csemegévé. A Fekete-tengeri szardínia, a ''Hamsi'' mindennapi ételük. A hangulatos tavernákban jellegzetes török népzene mellett kóstolhatjuk meg az ízletes lepényhalból készült füstölt, grillezett ínyencfalatokat.
Édességeik közül legkedveltebbek a különböző gyümölcszselék, az ízesített, cukrozott gyümölcsök, és természetesen a ''Baklava'', melynek mintegy 12 variációját kínálják, olyan fantázianevekkel, mint például ''Csodaturbán'', ''Szultán'', ''Szeráj'' és ''Asszonyajkak''. A különféle ''Baklavák'' papírvékony tésztalapból sülnek, melyet megkennek vajjal, dúsan meghintenek darált pisztáciával, dióval, tört mogyoróval, majd tejszínhabbal, és különféle krémekkel, szirupokkal töltik meg. Kora tavasszal az epret a cseresznye és a sárgabarack követi. Nyáron a különböző barackfajták mellett görög- és cukordinnye érik. Az évszak végén a borszőlők megszámlálhatatlan fajtája, a zöld és a lila füge, a szilva, az alma, a birsalma, a körte, a narancs, a grape fruit és a banán biztosítja a táplálkozás változatosságát. A gyümölcsöket natúran vagy szárított, cukrozott formában, kompótként, lekvárként kóstolhatja meg a Boszporusz-parti turista. Különleges csemege lehet a kandírozott füge, a datolya és az aszalt szilva.
Bár a legtöbb török muzulmán, az alkoholos italok kedveltek; a Ramadan idején azonban nem fogyasztanak alkoholt. Népszerűek a sörök (például az "Efes"), Anatóliában pedig már időszámításunk előtt is készítettek bort. A napsütötte domboldalakon érlelt szőlőfajtákból erjesztett, kiváló zamatú boroknak misztikus jelentést tulajdonítanak. A rakı jellegzetesen ánizsízű alkoholos ital, melyet általában a mezével együtt fogyasztanak. Népszerű még a boza (erjesztett ital búzából vagy darából); az alkoholmentes italok között az ayran (joghurtital) és a şalgam (vörösrépalé).
Hagyományos italok a tea és a török kávé (cukorral vagy anélkül). A teát különleges, vékony, harang alakú üvegpohárkából fogyasztják, cukorral, de citromlé nélkül. A teát egy kétrészes teáskannában készítik (çaydanlık), melynek alsó részében vizet forralnak, felső részébe helyezik a tealeveleket. Amikor a tea elkészül, a felső kannából öntenek egy keveset a pohárba, majd felhigítják forró vízzel az alsó kannából. Így mindenki szabályozhatja magának, hogy mennyire erős teát szeretne inni. A török kávét egyszerű fém kávékiöntő edényben főzik: a vízbe belekeverik az őrölt kávét (van, aki cukrot is tesz az edénybe), majd forrásig főzik. Ezután habját leöntik, majd újra felforralják a kávét. A kávé elfogyasztása után jósolni is szoktak a kihűlt kávézaccból.
A híres török kávé és tea kultuszán kívül a gyümölcs- és zöldséglevek bő választéka (narancs-, gránátalma-, grape fruit-, sárgarépa- és paradicsomlé) teszi még csábítóbbá a pubok, tavernák teraszait.
Az iszlám vallás követői nagyon fontosnak tartják, hogy minden családtag jelen legyen a lakománál, ilyenkor a nap eseményeinek megvitatására, jóízű beszélgetésekre kerül sor. Az ételek elkészítése is szoros összefüggésben van az eszmei, szellemi és vallási kultúrával, valamint a hagyományokkal. Az iszlámhoz nagyon szigorú szabályok kapcsolódnak, melyek szerint a böjt időszakában a hívő muzulmánnak napkeltétől napnyugtáig tilos ételt és italt fogyasztania. A tanok szerint a koplalás a test és a lélek megtisztulására szolgál. A 4 napos áldozati Kurban Bayram a legnagyobb iszlám ünnep, melynek vallási gyökerei egészen Ábrahámig nyúlnak vissza, aki fiát, Ismaelt áldozta fel Istennek. Egy másik, majdnem 1 hónapig tartó áldozati ünnep a ''Muharrem'', ennek során Zakariás próféta ünnepét ülik.
Törökországban a gyorséttermek mellett folyamatosan tovább élnek az ősi, régi spirituális hagyományok. Az ország lakói egészségüket a sok gyümölcs és zöldség fogyasztásával, a zöldborsót, uborkát, fügekompótot stb. kínáló különféle nemzeti ételek fogyasztásával őrzik meg. Érdekesség például, hogy a spenótot joghurttal kombinálják, melyek köztudottan külön-külön is egészségesek. Ételeik rengeteg fehérjét, szénhidrátot, valamint ásványi anyagot tartalmaznak. A szervezetbe került vitamindús étkek jó hatással vannak az immunrendszerre, a sok hagymafogyasztás pedig kedvező a vérkeringés-vérnyomás problémákra. Az általuk sütéshez használt olívaolaj sokkal megfelelőbb a koleszterinszint karbantartása szempontjából, mint a zsír, vagy egyéb adalékanyagok alkalmazása.
A hagyományos török szokások szerint kis adagokat szolgálnak fel, és sok kenyeret fogyasztanak az ételekhez. Kenyeret mindenféle ételhez felszolgálnak, még a rizs és a bulgur mellé is. A lakosság növekvő súlyproblémái miatt egyre többen mondanak le erről az ősi hagyományról. Az egyik legnépszerűbb kenyérféleség a simit (vagy gevrek), mely gyűrű alakú és szezám maggal szórják meg. Önmagában vagy sajttal és lekvárral fogyasztják, utóbbi időben többféle, péksüteménnyé alakított simitet lehet kapni, melyek különféle töltelékkel kaphatóak.