Antalya tartomány székhelye, mely a Földközi-tenger egyik öblének partján fekszik. Lakossága nyaranta a két milliót is eléri. A várost gyűrűként öleli körül a Toros-hegység, melynek a város különleges éghajlatát köszönheti: a hegység által körbezárt síkságon megreked a tenger felől érkező levegő. Antalyát a török riviéra fővárosaként is emlegetik.
Az antalyai éghajlat szubtrópusi jellegű. Enyhe tele és forró nyara miatt szinte egész évben alkalmas a pihenésre. Átlagosan az év 365 napjából 300-ban süt a nap. Nyáron az idő forró és csapadékmentes. A törökök szerint húsz évente egyszer esik az eső a nyári szezonban. A tél enyhe és csapadékos. Antalya tengerparti területén szinte soha nem esik hó, a környező hegyekben viszont akár sielni is lehet. A hőmésréklet csak ritkán esik 10 °C alá. Az enyhe tél-végi időszakban akár egyszerre lehet sielni a hegyekben és fürdőzni a tengerben.
Antalya látképe
Krisztus előtt az első században II. Attalosz pergamoni király elrendelte, hogy találják meg a világ legszebb táját a számára: a földi paradicsomot. Miután emberei rábukkantak a helyre, Attalosz király várost építtetett és az Attaleia nevet adta neki, mely később Adalia-ra, majd Antalya-ra módosult.
Antalya a Földközi-tengeri régió szíve, pezsgő, lüktető életritmusa elbűvöli az idelátogatókat. Az utcákat szubtrópusi flóra, pálmák, leanderek, citrom és narancsfák szegélyezik. Az elmúlt időszakban a város egésze elképesztő mértékben növekedett, nagyon sok az újonnan épült lakás. De az óvárosban még mindíg láthatóak a bizánci, római és szeldzsuk építészet és kultúra alapjai. A város legközkedveltebb része a Kaleici, melynek szűk macskaköves utcái, és a történelmi török és görög házai a múltat idézik. Az ókori városközpontot ma már a szállodák, ajándék üzletek és bárok uralják.
Nyáron a város felpezsdül a napfény szerető turistáknak köszönhetően, akik közül sokan Nagy-Britanniából és Németországból érkeznek, de az elmúlt években nagyon sokan érkeznek Magyarországról is. Gazdag éjszakai élet jellemzi Antalyát, így számos szórakozóhely között válogathatunk. Ugyanígy rengeteg az étterem és kávézó, amelyek közül egy-kettőbe még akkor is érdemes betérnünk, ha all inclusive ellátást kapunk a szállodában. Különösen azok a helyek az érdekesek, ahová a helyiek is járnak, hiszen itt kóstolhatjuk meg az igazi török ízeket.
A várostól nyugati és keleti irányban strandok húzódnak, ahol sorra nőnek ki a földből az újabb üdülőközpontok. Köztük a két legfiatalabb Aksu és Lara, ahol minden igényt kielégítő szállodakomplexumok és hosszú, sekély finomhomokos strand várja a pihenni vágyókat.
A város jelképévé vált a város közepén álló Yivli-Minaret. A mecset karcsú, elegáns minaretjét Aladdin Keykubat szeldzsuk szultán emeltette a 13. században. Az ugyanebben az időszakban épült Karatay medresze (teológiai főiskola), mely a Kaleici kerületben áll, a szeldzsuk kőfaragóművészet legszebb példája. A két legérdekesebb oszmán mecset a városban a 16. századi Murat Pasa-mecset, figyelemreméltó mozaikdíszeivel, és a 18. századbeli Tekeli Mehmet Pasa-mecset.
A kikötő szomszédságában álló 19. századbeli, terméskőből emelt Iskele-mecsetet egy természetes forrás fölé, négy pillérre építették. A Hidirlik Kulesi (torony) talán a legeredetibb építmény: világítótoronyként emelték a második században. A Kesik Minaret-mecseten jól láthatók a római, a bizánci, a szeldzsuk és oszmán kori, sorozatos átépítések nyomai. Amikor Hadrianus császár i. sz. 130-ban a városba látogatott, a tiszteletére gyönyörűen díszített, három boltívű kaput építettek a városfalba. A kikötő közelében a két torony szegélyezte kapu, és a városfal egyes részei ma is állnak. A Kalekapisi téren álló óratorony szintén része volt az óváros erődítményének.
![]() |
![]() |
Yivli Minaret | Hadrianus kapu |
![]() |
![]() |
Kesik minaret | Hidirlik torony |