Antalya a Török Riviéra Gyöngyszeme
Ismertető:
Kikapcsolódás:
Látnivalók:
Alanya, a népszerű üdülőváros
|
Alanya a Torosz-hegység lábánál fekszik a Földközi-tenger partján, fekvése miatt az ókori történelmi államok és birodalmak (mint a római vagy a bizánci) fontos kikötőállomása volt. A legfontosabb szerepet a Szeldzsuk Birodalomban töltötte be Alaaddín Kejkubad uralkodása idején. Ő építtette a Vörös tornyot, a dokkokat és az alanyai várat. A mediterrán éghajlat, a természeti kincsek és történelmi emlékek révén Alanya kedvelt turisztikai célpont, a városban rendszeresen szerveznek sportversenyeket és fesztiválokat. |
|
Történelme
Alanya városa ötvözi a modern életérzést és a középkori építészetet. A klasszikus időkben Korakeszion néven ismert helységet a Kr. e. 4. században, a római korban alapították, és hírhedt kalózerőd volt. A tengert rettegésben tartó banditákat csupán Pompeiusnak sikerült legyőznie, aki Pamphüliához csatolta a várost Kr. e. 67-ben, a korakeszioni csata után. A római birodalom bukása után bizánci uralom alá került a terület.
A várost később Aladdin Keykubad szultán foglalta el, s építette meg a szeldzsuk birodalom egyik legnagyobb kastélyát. A város a szeldzsuk uralom alatt élte virágkorát, gyakorlatilag a birodalom téli fővárosa volt. Építkezések indultak, megépült az ikercitadella, a fegyverraktár, megerősítették a városfalakat és felépült a Kizil Kule (Vörös torony). Alanya fontos kereskedelmi kikötővé vált, főként Egyiptommal és olasz városokkal állt kapcsolatban.
1242-ben a mongolok megtörték a szeldzsukok anatóliai hegemóniáját. Ez időben Alanyát rendszeresen támadták a különféle anatóliai török bejségek. A következő két évszázadban a város többször is gazdát cserélt, majd 1471-ben Gedik Ahmed pasa az Oszmán Birodalomhoz csatolta a területet. Az első világháború után az antanthatalmak feldarabolták az Oszmán Birodalmat és az 1917-es St. Jean de Maurienne-egyezmény alapján Alanya olasz fennhatóság alá került. Csak 1923-ban, a Lausanne-i béke megkötésével lett újra a törököké. A török függetlenségi háború és a kötelező görög-török lakosságcsere Alanyát is érintette, a városban lakó görögöket az Athénhoz közeli Nea Ioniába költöztették. Alanya az 1960-as években vált népszerű turistacélponttá. A növekvő turizmusnak köszönhetően a környező településekről sokan költöztek Alanyába munkahely reményében, így az 1990-es években a város népessége erős növekedést mutatott.
Jelentősebb műemlékek
1226-ban, a szeldzsuk-korban épült az Alanyai-félsziget meghatározó építménye, az Alanyai vár. A jelenlegi vár korábbi erődítményekre épült, egyszerre volt a közigazgatás központja és támadások idején biztonságot nyújtó erőd. A váron belül található a Szulejmán-mecset és karavánszeráj, melyet I. Szulejmán építtetett. A régi városfal a félsziget keleti részén ma is megtalálható, mögöttük számos, szépen megőrzött oszmánkori udvarházzal, többségük a 19. századból való.
A Kizil Kule (Vörös torony) Alanya másik ismert építménye. A 33 méter magas, téglából épült torony a vár alatti kikötőben áll, ma az etnográfiai múzeumnak ad helyet. A tornyot az aleppói Ebu Ali tervezte Aladdin Kejkubad szultán kérésére. A vár alatt található a Tersane fegyverraktár, a középkori katonai építészet egyik kiváló példája. A hozzá tartozó szárazdokkot 1221-ben építették, az 57×40 méteres dokknak öt része van, csúcsos boltívekkel.
| A Kizil Kule (Vörös torony) | Az Alanyai vár |
 |
 |
Turizmus
Alanya élénk és felkapott nyaralóhely, a török Riviéra kellemes parti sávján terül el, a fákkal sűrűn benőtt, vöröses színű dombok alatt, a látványt a Taurus-hegység lélegzetelállító csúcsai, a dinnyeföldek és banánültetvények teszik teljessé. A part mentén 100-120 kilométer hosszan végeláthatatlan sorokban különböző kategóriájú szállodák várják a turistákat.
Az első, hazai turistákat a Damlatas-barlang gyógyító hatásúnak tartott, 22 °C-os hőmérsékletű és 95%-os páratartalmú mikroklímája vonzotta Alanyába. A barlang a félsziget nyugati oldalán lévő Damlatas-partról közelíthető meg. Külföldről főként a skandináv államokból, Németországból, Oroszországból és Hollandiából érkeznek turisták, akiket főleg a jó időjárás, a homokos tengerpart és a konyhaművészet vonz. A látogatók körében kedvelt a szörfözés, a vízi ejtőernyőzés (parasailing), a banánhajózás és a gokart. Vadászok is szívesen látogatnak ide, főként vadkecskére, vaddisznóra és fogolyra lehet lőni.
2003-ban eltörölték a külföldiek ingatlanvásárlására vonatkozó korlátozásokat, így Alanyában is megnövekedett az ingatlankereslet, európai és ázsiai magánszemélyek vásárolnak illetve építkeznek itt, leginkább nyaralókat. Ez gondot jelent a városlakók számára, mivel így emelkednek az ingatlanárak, amit a helyiek nem tudnak megfizetni. A város építési előírásai meghatározzák, hogy az épületek magasséga nem haladhatja meg a 6,5 métert, így a város határain kívül tudják tartani az egyre terjeszkedő magasabb szállodákat, megőrizve Alanya panorámájának szépségét.
A kikötőből kirándulóhajók indulnak, a legnépszerűbb az alanyai várhegy körüli hajókázás, összekapcsolva a Szerelmesek barlangjának, a Leány-barlang és a Foszfor-barlang megtekintésével. Közeli látványosság még a Dimcay folyó völgye, ahová félóránként jár dolmus, s ahol az éttermek a folyó közepén állnak, a vendégek így evés közben a vízbe lógathatják lábukat.
